Novemberi halastó

2013. 11. 30.

Szélmezei kiruccanás

Az utolsó verőfényes novemberi napokat kihasználva kikocsikáztam Szélmezőre. A mostani terveben/időben a halastavak, ill. a mögöttük elterülő rét volt a kitűzött cél. Így hát leparkolva, a két nagyobb halastó közötti gát elején; belevetettem magam a Természet lágy ölébe'...
A gát kezdetén egy kisebb fűz-nyár liget található, szerencsére rengeteg kismadárral. Több széncinege keresgélt a fák lomkoronájában, a nádasban a kisebb kék cinegék kutattak elemózsia után. Az ágakon olykor-olykor feltűntek őszapók, csuszkák, ill. vörösbegyek. 

Vörösbegy (Erithacus rubecula)

Végigsétálva a gáton, sajnos több horgásszal is hangos, "köszönő-párbajt" vívtam, nem hiába nem láttam semmilyen madarat.

Kiérve a rétre, a távolban 4 dolmányos varjú repült keresztül, a Kis-Bittván túli nyárfán egy egerészölyv üldögélt. Elindultam a magasles irányába, ám a fűből is nekirugaszkodott valami. Egy róka vágtázott végig a réten, gondolom a biztos, "lő-távon"-kívüli részt szemelte ki...

A magaslesre felülve, pár bagolyköpeten kívül semmit sem láttam, így a hátsó, nádas-sásos rész felé indultam. Itt egy töltés húzódik a tavak mellett, erre felmászva nézelődtem. A környező nádasban kisebb-nagyobb nyílt vízfelületek voltak, melyeken hemzsegtek a récék. A lassú, óvatos mozgásom ellenére felrebbentek, tettek jó pár kört a terület felett. Főleg tőkések voltak, ám a negyedik kör után 6 fütyülő réce is csatlakozott a társasághoz...

Tőkés récék (Anas platyrhynchos) 

A nézelődés közben elgondolkodtam kicsit a környék hangulatán. Már több ízben volt szerencsém megfordulni itt; hozzáteszem ezeknél a hangulat-"ingadozásoknál" az érintetlen, horgászoktól mentes, vadregényes tájra gondolok. A nádasok, rétek, kisebb erdőfoltok, nyílt víztükrök és a tocsogósok egy igazi Vadvízország hangulatát idézik elő bennem...

 

A bámészkodás végeztével visszaindultam a magasles felé. Az újbóli felkapaszkodás-nézelődés során nem láttam-hallottam már semmi érdekeset, pontosabban csak nem láttam, hiszen a nádasban erősen barkóscinege-gyanús hangok "zavarták meg" a meghitt csendet. Sajnálatos módon ennyi jutott ezekből a kismadarakból, nem repültek át, mint előző látogatásomkor.
Lemászva a lesről nekiindultam a töltésnek. Meglepetésemre 2 őzsuta fogadott. Békésen legelésztek, pózoltak a fényképezőnek:

Megugrasztva őket ráfordultam a halastavak közötti csapára. Ahogy végig ballagtam a kitaposott úton, 4 szárcsa(Fulica atra) igyekezett minél jobban eltávolodni tőlem. Nagy locsi-pocsit rendeztek, bár amikor biztos távolságra érezték már magukat, lenyugodtak egy kicsit...