Kirándulás II.

2013. 07. 25.

Nórápi halastó

A nap folytatásában körülnéztünk Nórápon. A területet tavaly nyáron fedeztem fel, bár akkor még - vagy már - víznek nyoma sem látszott a mederben. Józsival már télen, a hóolvadás után visszanéztünk, és nyugtáztuk, jó kis megfigyelő hely lesz, a meder tele volt vízzel. Így többek között tavasszal már tudatosan pásztáztuk a vizet az érkező madár-vendégek után.
Most szintén jó a vízállás csak hát a gyékény elszaporodott...

De kezdjük az elején!
A tómeder, ill. környéke körbe van kerítve, legeltetés folyik a területen. A közeli erdőn keresztül-vágva próbáltuk kikerülni a marha-csordát, de ez teljesen nem sikerült.
A gátra fölkanyarodva pont szemközt néztünk a kb. 20 magyar tarkával, a pár magyar szürkével, egy kisebb csapat bivallyal; és az őket terelgető, "kedves"-nek vélt pásztorral, ill. 3, elégé leharcolt ebével.
A hangos köszönés után vártuk a kedves választ, esetleg a néhány jó szót a tóról, madarakról... Nem így történt!
A fogadóbizottság a három kutya volt; pásztorunk hangos, jól érthető szavakkal terelgette, a csordát - hála a szép, nyomdafestéket nem tűrő szókincsünknek.
Gyakorlatilag minden baja volt szegény öregnek, de legfőképp az, hogy a kutyák velünk voltak elfoglalva a terelés helyett: "...Mennyetek csak madarászni, én majd terelem ezeket...távcsövet ne vegyek , hogy jobban lássátok a madarakat!.."
Hát élményszámba ment a dolog...
De végül is a fotózás, túrázás miatt jöttünk, nem törődtünk semmivel. Pontosabban azzal azért igen, hogy a töltés már foglalt volt, és nem szívesen sétáltunk volna arra:

Magyar szürkemarha (Bos primigenius taurus hungaricus)

Így D-nek vettük az irányt az erdősáv mellett, a vizenyősebb mocsárréten'.

A gyékény miatt a nádi kismadarak nem igazán érzik otthon magukat, de a vízen jó pár szárcsa nemzedék úszkált a fiatal egyedektől egészen az adult példányokig.
A szárcsákkal ellentétben a hattyúk kevésbe féltek tőlünk, a pár véleményem szerint többször is járhatott már a Balatonon...hozzászoktak az emberekhez.

A tóparton pár hagyásfa állt, melyet előszeretettel használtak a "mezei-", és "erdei-" madarak.
Tövisszúró gébicsek, sárga billegetők, erdei pintyek repdestek a környéken, citromsármányok mélabús hangja szólt a távolból, felettünk tengelicék húztak át az erdő felé.
A közeli száraz ágakra egy harkály szált le, pár kopácslás után azonban tovább is állt...

Szárcsa (Fulica atra)

Bütykös hattyú (Cygnus olor)

Nagy fakopáncs hím (Dendrocopos major)

Túlságosan sok madarat nem láttunk, így visszafordulva azért készítettem pár növényfotót:

Virágkáka (Butomus umbellatus)

Réti útifű (Plantago media)

Végül felmásztunk még a töltésre, de pár méter megtétele után nagybátyám figyelmeztetett, jobb lenne ha arrébb mennénk: pár bivaly elég morcosan' nézett ránk...
Szóval fogtunk magunkat és ahogy jöttünk - a pásztor kiabálása közepette - visszaindultunk a kocsihoz, ahonnan Ganna irányába fordultunk....