Hamvas tábor a Marcal-mentén

2020. 05. 30.

Marcal-medencei hamvas rétihéja felmérés

A május vége, június eleje fontos napirendi pont a Hamvas rétihéja-védelmi Munkacsoport életében. Ilyentájt esedékesek azok a revírfelderítések, melyek konkretizálják a földön fészkelő madarak esetleges fészkelési helyeit.
A Marcal-medencében több éves tradíciója van a védelmi tábornak, így pünkösd szombatján 12 fő fogta le a tradicionális fészkelőhelyeket, kisebb csoportokra bontva.
Így Kispirittől Nemesgörzsönyig több megfigyelőpontra is jutott felmérő.
A nap végére 2 biztosan fészkelő, és 3 revírfoglaló hamvas rétihéja párt sikerült regisztrálni. Sajnos - ilyen ez a hamvas rétihéja felderítés - én személy szerint sosem kerültem fotózható közelségébe egyetlen revírnek sem, sőt az általam és természetesen Niki által lefogott területeken nem is regisztráltunk hamvast.

A felmérés ideje alatt legalább a 3 órás ücsörgés az elvárt - legalábbis az optimálisabb időintervallum a felmérőkre nézve. Ugyan a kutatott madárfaj viselkedés-fiziológiájával összefüggésben akár 5 óra hosszan is távol lehet a fészektől a vadászgató hím, ill. egyhuzamban ennyi ideig ülhet a tojó a fészekben. Az esetek zömében azonban a 3 órás kiülés választ nyújthat a revír állapotára.
Ezek a több órás megfigyelések remek lehetőséget nyújtanak a megfigyelőpont környezetének vizsgálatára. Elsősorban a madarakra koncentráltunk, de olykor-olykor elkalandozott a tekintetünk és a fényképezőgépünk a növényekre is.

A madarakkal kezdve a bejegyzés mondandóját:
A ragadozómadarak háza táján egerészölyvek, vörös vércsék, barna rétihéják tűntek fel nagyobb számban. 1 kabasólyom repült át felettünk, sikerült 2 rétisast is megfigyelni. A megfigyelt madarak palettáját legnagyobb örömünkre 1 parlagi sas színesítette. Az egyik hamvas rétihéja revír közelében termikelt a magasba, mindeközben 2 hamvas hím is támadta, távozásra ösztönözte. 1 fekete gólya siklott tova, a medence fehér gólyái a réteken keresgéltek több helyszínen is. Az énekesmadarak sok helyen jelen voltak. A nádas élőhelyeken nádi sármányok, cserregő és énekes nádiposzáták; a magassásos környékén sárga billegetők, foltos nádiposzáták, rozsdás csukok; a mezsgyék szegélyében tövisszúró gébicsek, cigánycsukok mutatkoztak meg. Kakukkok kergetőztek mindenfelé, feltűnt egy-két bíbic pár is. Nagy kócsagok, vörös és szürke gémek szálltak lassú szárnycsapásokkal tova.

Parlagi sas (Aquila heliaca)

Barna rétihéja (Circus aeruginosus)

Mezei veréb (Passer montanus)

Sárga billegető (Motacilla flava)

Fehér gólya (Ciconia ciconia)

Rétisas (Haliaeetos albicilla)

Gímszarvas (Cervus elaphus)

A növények tekintetében a május az egyik legjobb időszak. Ugyan elég száraz tavasz van a hátunk mögött, ezt általánosan is érezhetjük a Marcal mentén. A májusi eső aranyat ér' szokták mondani. A mélyebb fekvésű, vizesebb részek még tartják a talajban azt a csekély nedvességet, melyet egykor magába szívtak. A Marcal mentén vízháztartás szempontjából több élőhelykomplex mozaikol egymással: nádas-gyékényes víz borította élőhelyek, magassásos láprétek (mocsári nőszirommal, mocsári gólyahírrel), nedves- (csermelyaszattal, tavi kákával, fekete nadálytővel), kiszáradó- (réti boglárkával, mocsári kosborral, macskagyökérrel) és üde rétek (franciaperjével). A félszáraz-száraz vízgazdálkodású hordalékkúpokon bókoló bogáncs, mezei varfű, üstökös pacsirtafű jelzi a mozaikok fajgazdagságát.

Mocsári kosbor (Anacamptis laxiflora)

Bókoló bogáncs (Carduus nutans)

Csermelyaszat (Cirsium rivulare)

Egy eredményes, fajokban gazdag szeles napot tölthettünk a Marcal-medence területén. Ugyan a hamvas rétihéják tekintetében nem az idei lesz a legjobb év, ezt már előre mondhatjuk, de bizakodva állunk a megtalált revírek nyomon követésében a továbbiakban is.
Ezúton is köszönetet mondok a felmérésben részt vett önkénteseknek!
Búcsúzásképp a szombati nap utolsó képei ez egyik megfigyelőhelyről, zivatarfelhők árnyékában':