Szélmező

2017. 01. 22.

Szélmező

A mamánál töltött harmadik napon Szélmezőre ruccantam ki. Kíváncsi voltam milyen a környék tél idején. Összességében már az elején megállapíthatom a bejegyzésnek, hogy túl sok minden nem várt. Igazából jégbe-fagyva találtam mindent. De legalább körbesétálhattam a horgásztavak hátsó részét is. Alapjáraton elég nehézkes itt a járás, de jég megkönnyítette a dolgomat. Remekül esett a nádvilág felfedezése.

Téli hangulatok...

Már Nemesgörzsöny alá értem amikor az első élőlények a szemem, no meg a  fényképezőgépem elé kerültek. Egy repceföldön 21 bütykös hattyú legelészett, míg felettük 1 gatyás ölyv szitált a levegőben. Továbbá az egyik szántás közepén 12 őz sütkérezett.

Bütykös hattyú (Cygnus olor)

Őz (Capreolus capreolus)

Ezzel a pár képpel el is búcsúztam Szélmezőtől. A Kis-Séd mentén haladva sétálgattam visszafelé Acsád' irányába. Átrepült felettem 4 kék galamb, az egyik mezőn 1 tojó kékes rétihéja vadászgatott imbolyogva. Nagy kócsagok, szürke gémek álltak a rágcsálók felett vészjósló módon. A patakból 2 tőkés réce, 2 sárszalonka kapott szárnyra. Elég sok kormorán halászgatott még a jéghideg vízben, gondolom ide kényszerültek a nagy fagyok miatt.

Tőkés réce (Anas platyrhynchos)

Kormorán (Phalacrocorax carbo)

Hódrágás a Kis-Séd mentén

Zárásként kínálnám a képet, meg talán azért is, mert ez az első -általam- a Kis-Séd ezen szakaszán talált hód-nyomnak. Egyre nagyobb gondot okozhatnak ezek a rágcsálók. Nem beszélek az erdészeti károkról, meg a vízszabályozásról, ill. mezőgazdasági problémákról. Kíváncsian várom a reális lehetőségeket az állományszabályozásban...