Nagyacsád

2016. 10. 31.

A falu melletti erdőben 

Régen nem barangoltam már Nagyacsádon; így hát kihasználva az őszi szünetet, kerítettem időt egy kis kujtorgásra'. A szép, igazi őszies, napsütésben gazdag napon a mama háza mögötti "Akácost" tűztem ki célul.
Ahogyan az erdő melletti tagúton sétálgattam, pillangók repdestek körülöttem: citromlepkék, nappali pávaszemek, Atalanta-lepkék, káposztalepkék melengették szárnyaikat az októberi melegben. Az erdő növényei már felvették a késő-őszi gúnyáikat'. Az akácfákon az utolsó levelek is megsárgultak, az eperfák azonban még tartják magukat. Itt-ott veresgyűrűs somoktól, galagonyáktól, és szederlevelektől vöröslik a táj.

Atalanta-lepke (Vanessa atalanta)

Fehér eper (Morus alba)

Gyepűrózsa (Rosa canina)

Fekete szeder (Rubus homolacanthy)

Egybibés galagonya (Crataegus monogyna)

Természetesen a kismadarak sem maradhattak el. Kék és széncinegék, sárgafejű királykák forgolódtak az ágak között; a bokrokban ökörszemek keresgéltek. A gallyak csúcsain kenderikék, tengelicek ücsörögtek, átrepült 4 fenyőrigó is. Miközben én a csipkebogyóra' kiült mezei verebeket fényképeztem a távolban átrepült 1 egerészölyv, 2 dolmányos varjú társaságában.

Széncinege (Parus major)

Mezei veréb (Passer montanus)

Az erdő szélénél kikukucskáltam' a mezőgazdasági területekre. Kukorica-tarlók, és friss vetések váltogatták egymást. Örömömre először 1 mezei nyúl, majd 2 őz; egy suta, és egy bak is az irányomba tartott. Elhelyezkedtem, és vártam a megfelelő pillanatot, amikor kattinthatok:

Mezei nyúl (Lepus europaeus)

Őz bak (Capreolus capreolus)

Ezzel a történettel a bejegyzésen végére, de sajnos október végére is értem. Még megpróbálok minél több időt kint tölteni a szabadban, de persze ez még sok mindentől függ. Addig is egy búcsúkép: