Őzes

2013. 11. 23.

Megmaradt kukoricatábla...

A mamánál való egy napos látogatás, kitűnő alkalmat nyújtott az újabb barangolásra Nagyacsád környékén. Szombaton kiugrottunk a temetőbe, és úgy gondoltam majd onnan sétálok egy kört.
A "Jégverem"-úton, amely a temetőtől  K-i irányba vezet, indultam el. A kiszemelt cél egy learatott kukorica-tábla, azon biztosan végig tudok majd menni. Ahogy az enyhe szélben, varjú-károgásban sétálgattam a tagúton fölöttem egy nagyobb csapat fenyőrigó húzott Szélmező irányába. Tavaly a télen-tavasszal 3-5 pld.-t figyeltem a meg a környéken, nagyon kedvükre voltak a keskenylevelű ezüstfák fagycsípte bogyói. Talán idén is visszajönnek!
Szóval a felettem elrepült 50 madár után ráfordultam a szántóföldre.

Alaposabban körülnézve, felfedeztem egy le nem aratott, kb 50-100 m2-es kukorica táblát. A viszonylagos rossz időnek, és nem utolsó sorban a sárgálló kukorica-csöveknek hála több őz is tartózkodott benne - mint utólag kiderült. Szép lassú léptekkel próbáltam magam bevetni a sorok közé, míg végül 1 bak ugrott ki. Pár nagyobb szökellés, és megállt. Felszegett fejjel visszanézett rám:

Őzbak (Capreolus capreolus)

A hosszas előre-nyomulásom kapcsán még közel 15 másik állat váltott ki a környező területekre. Köztük kb. 3 bakot sikerült még megfigyelni, ám sajnos túl messze voltak...

Végigsétálva a learatott kukoricamezőn, ráfordultam a Takácsi útra. Sajnos elkezdett csöpörögni az eső, így szapora léptekkel siettem hazafelé...

Őz impresszió...