Nagyacsádi dűlő utak

2013. 12. 20.

Tagutakon járva

Régen néztem már körül a mama háza környéki területeken. A péntek délutánból szakítottam egy kis időt a "Takácsi", és "Jégverem" útra.
A tagúton K-i irányba haladva túlságosan nagy életet nem tapasztaltam. Csupán 8 őz ugrott meg a lépteimre, az árokparkok bozótosaiból széncinegék, mezei verebek és nádi sármányok reppentek fel. Több-kevesebb sikerrel azért próbáltam a lehető legtöbbet kihozni a szituból:

Széncinege (Parus major)

Nádi sármány hím (Emberiza pusilla)

A Pápa-Csorna vasút mellett tovább haladva 2 fácántyúkot, és 1 kakast riasztottam fel. A környező bokrokból kiszűrődő kismadár zajokat, egy tipikus téli Dunántúli-hang törte meg. Húzó vadlibák:

A liba-gágogás megszűntével körülnéztem tudatosabban is a "szomszédságomban".

Mikro-élőhely...

Mezei veréb (Passer montanus)

A "Jégverem" úthoz elérve, visszafordultam a falu irányába, egy vadregényesebb dűlő úton. Körös-körül bodza, akác, mezei szil, kökény, csipkebogyó. Persze sok élőlénnyel...

Dolmányos varjú (Corvus corone cornix)

Kék cinege (Cyanistes caeruleus)

Egy kép - egy történet... 11.

Kaszatos 

Egy bakszakáll elvirágzott feje, mármint ami megmaradt belőle: a kaszat-termés. Egy reggeli túra során botlottam bele, egy árokparton. Ezeket a hatalmas "fejeket" messziről észrevenni, és ahogyan közeledik feléje az ember legszívesebben belefújna (mint a bakszakáll közeli rokonának, a pitypangnak a termésébe). Ám jobban szemügyre véve a dolgot, inkább a fotózás mellett döntöttem. Vegyük észre az Élet apró örömeit'...

Makkos

2013. 12. 19.

Tölgyes=Makkos

Először is a cím magyarázata: ugyan az a terület, máshogyan megnevezve. A "Tölgyes" kifejezést jómagam, míg a másikat az egész nagyacsádi környék használja. De nem is ez a lényeg. Inkább kezdjük a kirándulás élménybeszámolóját.
Délután kinéztem a területre, a szép, napsütéses időben körbesétáltam ezt a kisebb erdőfoltot. A környező bozótosokban, már gyülekeznek a mezei veréb-citromsármány csapatok, igazi kismadár paradicsom lett a környék. A kismadarak balszerencséjére, a szemem elé került egy hím karvaly, ill. egy ritka téli vendég: egy hím kékes rétihéja.
A leggyakoribb ragadozó madarunk is többször megmutatta magát. 5 egerészölyvvel hozott össze a madarász-szerencse, mindegyik más-más mintázatot mutatott, így biztos, hogy külön egyedekről volt szó...

Egerészölyv (Buteo buteo)

Hangulat lemenő napkoronggal, egerészölyvvel...

A továbbiakban ragadozó mentesített lett a terület, gyorsan elrepült mindegyik madár. Észak felé indultam a Kis-Séd mentén, egészen a terület legészakibb magasleséig. A les környékén galagonyás-kökényes-csipkebogyós bozót nőtt fel, az egyébként fehér füzes ligetben.

Egybibés galagonya (Crataegus monogyna)

Az itteni idilli csendet, egy furcsa, de mégis ismerős "sak-sak-sak" strófa törte meg. Fenyőrigók. Nálunk általános téli vendégek, táplálkozás közben, közel 50 példányt vettem tüzetesebben szemügyre. 

Fenyőrigó (Turdus pilaris)

Az est beálltával köd kezdett leszállni, elterülni a patak mentén. Így ködfátyolban haza felé indultam egy szép nappal a hátam mögött...

Kispodár

2013. 12. 19.

Réce-paradicsom

A vizsgaidőszakba iktatott kis szünet pont jókor jött. Mind nekem, mind a fényképezőgépemnek. Régóta nem voltam kint igazi madár-megfigyelésen, így csütörtök reggel nekiindultam a Kispodárpusztai-víztározónak. A szép idő kedvezett a kirándulásnak, elég sok madárral találkoztam.
A Dákai erdőn keresztül menve, sok széncinege, csuszka, nagy és balkáni fakopáncs keresgélt a nyiladék menti fákon, és bokrok között. A fajlistámat gyarapítandó fajok is a szemem: Kis fakopáncs, ill.  a lencse' elé kerültek:

Hegyi fakusz (Certhia familiaris)

Az erdő felől megközelítve a tavat, úgy döntöttem megpróbálok kinézni az egyik kidőlt fűzfa mellől. Szerencsémre elég jól sikerült a meglepetés: számomra meghökkentő élményt nyújtott a közel 3000 tőkésréce látványa...

Tőkés récék (Anas platyrhynchos)

Természetesen azért a tőkések mellett több madárfaj is megmutatta magát. Az érdekesség kedvéért, 2 kerceréce gácsér "törte meg" a vadrucák egyhangúságát. A nádasból kikukucskálva, emellett kb. egy tucat nagy kócsagot riasztottam fel; mint ezt utólag megtudtam, rekedt, már-már ijesztő "kr'r'r'rah"-hangjából...

Nagy kócsag (Egretta alba)

Az elriasztott madarak miatt a töltés felé indultam, egészen a gátig. Először egy egerészölyv kezdett körözni a légtérben, így a figyelmem arrafelé koncentrálódott, de miután távozott ismételten a kócsagoké, és a récéké lett. A zsiliphez elérve a leeresztő-csatorna és a Bittva kifolyásánál ismételten a Magyar természetvédelem jelképével "kellett beérnem"...




A zsilipről körülnézve egy szárcsa mutatta meg magát, miközben újra-, és újra felriadtak a kacsák:

Szárcsa (Fulica atra)

Tőkés réce pár

A vissza-indulás előtt, gondoltam körülnézek még a tocsogósokban a leeresztő-csatorna mellett. A rövid séta folyamán (a várakozásoknak félig megfelelve) sikerült felriasztani 3 sárszalonkát, de sajnos elfogadható fénykép itt nem sikerült. Ezeket a köröket, hamar félbeszakították, hiszen 2 autó érkezett; a tógazda, pár munkással: gondolom a sok szerszám, ill. haló, vödör, etető eszközök a halastóra irányultak. Így hát tovább álltam. Pontosabban vissza a kidőlt fűzfánál lévő, jól bevált "leshelyemhez". A folyamatos zargatás miatt tényleg felélénkültek a récék:

Vadkacsa hápogás, szárny csilingelés; ingoványszag; nád-susogás, hullám fodrozódás...
Mind-mind egy-egy hangulat, egy feledhetetlen emlék; annak az emléke, hogy ezt is láttam...

Baglyok

2013. 12. 08.

Új madárcsoport: baglyok

A ludak, récék mellett természetesen "szárazföldibb" fajok is láthatóak a tó környékén, ill. Tata belvárosában. Az Öreg-tó körüli sétánk során egy 6 egyedet számláló csóka-bandába botlottunk, miközben a sétány mellett szén, és kék cinegék keresgéltek. Egy léprigó mutatta meg magát a sétány körüli ostorfákon, pár harkály suhant tovább a környező kisebb-nagyobb facsoportokba.
Az egyik fix állomásunk egy öreg, félig odvas platánfa volt. Máté elmondása szerint 2 macskabagoly (egy barnás, ill. egy vöröses színárnyalatú) rendszeres búvóhelye a félbetört platán-ág. Számomra új faj, így alaposan megnéztünk magunknak, mind távcsövön, mind fényképezőgépen keresztül...

Macskabagoly (Strix aluco)

A bagoly-nézésre olyannyira ráállt a szemünk, hogy elmentünk a tótól kicsit távolabb lévő lakótelephez. Ezen a környéken több örökzöld: fenyő, tuja található. Egy tökéletes téli-élőhely az erdei fülesbaglyoknak. Leparkolva az autóval tettünk egy sikertelen kört, ám a visszaszállás pillanatában két szempár meredt le ránk:
A hosszas fényképezés - ill. a kutyaugatás -  hatására a fenyőfa-tulajdonos is kijött. A tataiak vendégszeretetét dicsérő módon, beinvitált minket a kertbe, ahonnan még másik 4 erdei füles' látszódott...

Erdei fülesbagoly (Asio otus)

A rövid kitérő után visszamentünk még a tóhoz, hátha elcsípünk egy kis éjszakázni behúzó lúd-sereget. Több-kevesebb sikerrel aztán búcsúztunk a ludaktól, Tatától...

Tatai vadludak

2013. 12. 08.

Tatai vadludak

A tavaly tett tatai látogatás után idén ismételten elterveztük Józsival az Öreg-tó felkeresését. Az ismételt cél eléréseben nagy segítséget nyújtott évfolyamtársam, Szabó Máté. Máté, mint tatai lakos, és nem utolsó sorban, mint profi madarász segített a terepen eligazodni. Olyannyira, hogy jóvoltából együtt madarászhattunk egy tóparti kilátóból, 5 madarász, spektív-tengerének' közepette.
Az Öreg-tavon aznap reggel 25.000 körüli egyedet számláló vadlúd-sokadalom tartózkodott. Nyári-, vetési ludak; nagy lilikek. 

A megfigyelések eredményeként 6 új fajt írhattam fal a madárlistámra: Bütykös ásólúd, Nagy lilik, Nagy póling, Nyílfarkú réce, Kontyos réce, Kerceréce.
Az új fajok mellett természetesen a már általam is többször látott madárvendégek is szerepeltek az aznapi "menün". A teljesség igénye nélkül rengetek tőkés, barát-, csörgő réce úszkált a tavon, megosztva  a vízfelületet kormoránokkal, ill. dankasirályokkal. A nap egyik fénypontjának mondható még egy fiatal rétisas megjelenése; és annak a drámának a kibontakozása ami a ragadozó, ill. egy nagy lilik között bontakozott ki...

Vetési lúd (Anser fabalis)

Átrepülő réce-csapat (Tőkés, csörgő récék)

Dankasirály (Larus ridibundus)

Kerceréce gácsér (Bucephala clangula)

A 7 órától tartó lesből-megfigyelő madarászatot 11 óra tájban megszakítottuk nagybátyámmal; azonban Máté pontos útleírásával újabb fajok után indultunk, kitolva ezzel a madarászatot egy egész napos programmá...

Várkert

2013. 12. 01.

Pápai várkert

Tesóm megkért készítsek róluk pár képet a Várkertben, így vasárnap egy szűk órát sétálgattunk, fotózgattunk a belváros eme' zöld szívében. Természetesen ilyenkor (az eredeti portré-fotózás mellett) jó alaposan körülnéztem a fák, bokrok,ill. avar környezetében is. Sajnos túl sok madár nem mutatkozott - többször szóvá is tettem - de próbálkoztam:

    Nagy fakopáncs (Dendrocopos major)

    

Csuszka (Sitta europaea) 

Novemberi halastó

2013. 11. 30.

Szélmezei kiruccanás

Az utolsó verőfényes novemberi napokat kihasználva kikocsikáztam Szélmezőre. A mostani terveben/időben a halastavak, ill. a mögöttük elterülő rét volt a kitűzött cél. Így hát leparkolva, a két nagyobb halastó közötti gát elején; belevetettem magam a Természet lágy ölébe'...
A gát kezdetén egy kisebb fűz-nyár liget található, szerencsére rengeteg kismadárral. Több széncinege keresgélt a fák lomkoronájában, a nádasban a kisebb kék cinegék kutattak elemózsia után. Az ágakon olykor-olykor feltűntek őszapók, csuszkák, ill. vörösbegyek. 

Vörösbegy (Erithacus rubecula)

Végigsétálva a gáton, sajnos több horgásszal is hangos, "köszönő-párbajt" vívtam, nem hiába nem láttam semmilyen madarat.

Kiérve a rétre, a távolban 4 dolmányos varjú repült keresztül, a Kis-Bittván túli nyárfán egy egerészölyv üldögélt. Elindultam a magasles irányába, ám a fűből is nekirugaszkodott valami. Egy róka vágtázott végig a réten, gondolom a biztos, "lő-távon"-kívüli részt szemelte ki...

A magaslesre felülve, pár bagolyköpeten kívül semmit sem láttam, így a hátsó, nádas-sásos rész felé indultam. Itt egy töltés húzódik a tavak mellett, erre felmászva nézelődtem. A környező nádasban kisebb-nagyobb nyílt vízfelületek voltak, melyeken hemzsegtek a récék. A lassú, óvatos mozgásom ellenére felrebbentek, tettek jó pár kört a terület felett. Főleg tőkések voltak, ám a negyedik kör után 6 fütyülő réce is csatlakozott a társasághoz...

Tőkés récék (Anas platyrhynchos) 

A nézelődés közben elgondolkodtam kicsit a környék hangulatán. Már több ízben volt szerencsém megfordulni itt; hozzáteszem ezeknél a hangulat-"ingadozásoknál" az érintetlen, horgászoktól mentes, vadregényes tájra gondolok. A nádasok, rétek, kisebb erdőfoltok, nyílt víztükrök és a tocsogósok egy igazi Vadvízország hangulatát idézik elő bennem...

 

A bámészkodás végeztével visszaindultam a magasles felé. Az újbóli felkapaszkodás-nézelődés során nem láttam-hallottam már semmi érdekeset, pontosabban csak nem láttam, hiszen a nádasban erősen barkóscinege-gyanús hangok "zavarták meg" a meghitt csendet. Sajnálatos módon ennyi jutott ezekből a kismadarakból, nem repültek át, mint előző látogatásomkor.
Lemászva a lesről nekiindultam a töltésnek. Meglepetésemre 2 őzsuta fogadott. Békésen legelésztek, pózoltak a fényképezőnek:

Megugrasztva őket ráfordultam a halastavak közötti csapára. Ahogy végig ballagtam a kitaposott úton, 4 szárcsa(Fulica atra) igyekezett minél jobban eltávolodni tőlem. Nagy locsi-pocsit rendeztek, bár amikor biztos távolságra érezték már magukat, lenyugodtak egy kicsit...