Gyurgyalag

A 2013-as Év madara: Gyurgyalag

Az egyik legszínpompásabb madarunk. 
Patakpartok homokfalaiban, elhagyott bányákban, földbe vájt üregben fészkel.
Repülő rovarokra specializálódott, melyeket a levegőben kap el, és a zsákmánnyal a csőrében  ált. visszatér a fészek környéki fák ágaira.
Szerencsére a környékünkön több homokfal is található (hála a többek között a Marcalnak); így a medence kitűnő élőhely a gyurgyalagok számára.

Kb. 3 éve felfedeztem a régi nagyacsádi homokbányát, benne 15 pár fészkelő madárral.
Most már tudatosan, és rendszeresen felkeresve a gyurgyalagos-környéket fotózgatom.
De még mindig van mit finomítani, pl. egy fotósles :)

Gyurgylag (Merpos apiaster)

Utolsó nyári napokon II.

2013. 08. 14.

Szélmező

Egy régebbi bejegyzésemmel már találkozhattatok, melynek ugyanez a helyszíne. Most búcsúzásképpen, és a sikertelen gyurgyalag-telep felkeresése miatt átnéztem a területre. Nagyacsád felől egy poros, túl jónak nem mondható úton gurultam keresztül. Így azért rövidebb, mintha körbe kellene autókázni Mezőlakot!
Szóval a tagúton megérkeztem a legnagyobb halastó mellé. Sajnos elég sok horgász tartózkodott a stégeken, így erről tóról a madarak teljesen eltűntek. É-nak fordultam, míg elértem a kitermelés alatt álló tőzegtavakat. A kocsit hátrahagyva körülnéztem kicsit. A két tó nyílt víztükrén összesen 6 szárcsa tartózkodott, a nádszegélyekben hangosan repdestek a nádiposzáták. A kisebb nádszigetek mellett tőkés, és csörgő récék pihentek; melyeket sajnos sikeresen felriasztottam, mikor felmásztam az egyik tőzeg-kupacra.
Innen még felfedezhető volt, a távolabb repkedő gyurgyalagok jellegzetes hangja, majd maguk a madarak is, kb. 22 pld. számoltam össze.

Szárcsa (Fulica atra)

Csörgő réce (Anas crecca)

Ezután már hiába kémleltem a tavak környezetét, több faj - 2 vörös gémen kívül - nem igen látogatott meg. Visszafordultam. A több kialakított peca-hely mellett végigvezetve, úgy döntöttem, a két nagyobb horgásztó közötti gáton teszek még egy rövid kitérőt.
A sűrű nádban, a környező kisebb-nagyobb gyékényesben több kismadár mozgott, de a szemem elé csupán egy barátposzáta, és 2 kékcinege került.
Megcéloztam az egyik kiépített, biztonságosnak tűnő fa-stéget; kilopództam rajta. A kis belső tavon egy bütykös hattyú pár úszkált, gyönyörű látványt nyújtottak a napsütésben. Azonban a figyelmem inkább a partot szegélyező fűzfára koncentrálódott: egy elég furcsa kinézetű, gémnek tűnő madár gubbasztott rajta. Akkor még nem tudtam pontosan, hogy mi felé; de történetesen' egy fiatal bakcsó volt.

Bakcsó juv. (Nycticorax nycticorax)

Bütykös hattyú (Cygnus olor)

Kifelé ballagva azon gondolkodtam, mikor tudok visszajönni ismételten madarászni-, vagy csak egyszerűen egy jót nézelődni erre a környékre - ide természetesen beletartoznak mindazok a területek, melyeket majdnem minden-egyes hétvégén felkerestem; közel 5-6 éven keresztül.

Bár az itt szerzett tapasztalatok, "A természettől kapott élményajándékok egy-egy momentuma." (ahogy Széchenyi Zsigmond írja); mind hozzájárultak ehhez a vidékhez.
Szóval ezekkel a gondolatokkal, és a függőcinegék bájos kis fészkeinek emlékével fordultam az autó irányába...

Utolsó nyári napokon I.

2013. 08. 14.

Acsád

Az egyetem megkezdése előtt még úgymond "elbúcsúztam" a Nagyacsádi környékről. A pár szabad napomat még kihasználva, felkerestem az eddig is megfigyelt területeket. A szokásos útvonalon végighaladva, elsétáltam az egyik kedvenc megfigyelőpontomhoz, a "Takácsi-úti" magasleshez.
A meleg, nappali időnek megfelelően kevés fajjal találkoztam a rövid túrám során. A már feltárcsázott' gabonaföldek felett egy egerészölyv vadászgatott; az úton egy mezei nyúl nyargalt keresztül. A sok mezei , és házi veréb mellett, tövisszúró gébicsek bóklásztak a kukorica táblák között. A viszonylag sok kismadáron felbuzdulva, a "Fügyész"-csatorna tőszomszédságában lévő parlag felé indultam. Örömömre, a már többször megfigyelt cigánycsuk pár még a területen tartózkodik; így pár kép erejéig csöndben várakoztam.

Cigánycsuk tojó (Saxicola torquata)

Végig-, s visszabaktatva a tagúton, sajnos semmi különös, illetve fotózható fajjal nem találkoztam; ami esetleg említésre méltó az a két szarka, melyek a kukoricafejeket dézsmálták. Ezen a területen ezt a fajt még nem láttam, első adata nálam.
No meg a növények:

Útszéli imola (Centaurea biebersteinii)                    és                Apácavirág (Nonea pulla)

A "sikertelen" délelőtti kiruccanáson felbuzdulva, du. felkerestem a közeli gyurgyalag telepet. Sejtettem már, hogy kirepültek a fiókák, azonban arra nem gondoltam, hogy nem találom a partfalnál őket. Véglis, 15 perces nézelődés után nádiposzáta cserregésben otthagytam a homokfalat. (Már régebben írtam egy bejegyzést, melyet a gyurgyalagoknak szenteltem, szóval azt hiszem most jött el az ideje: nem sokára megosztásra kerül!) 

A "gépsárkánnyal" vissza döcögtem a "Gula úton", és ismételten a csatorna mellé értem, ahol a csukokat fényképeztem, csak kicsit arrébb, kb. 1 km-nyi távolságra. Itt található a már előző bejegyzésemben említett rét.
Most, - a madár-vonulási időszak elején - nyüzsgött a terület. A magasban füsti, és molnárfecskék vadászgattak; a közeli facsoportból egy egerészölyv repült át; a környező bokrok elszáradt ágain tövisszúrók figyeltek. A rét közepén pedig 3 nagy kócsag keresgélt a fűben. Egy gyors kalkulálás közepette, a kocsival közelebb gurultam, és mivel nem ijedtek meg; immár gyalog továbblopództam a közelükbe. A legközelebbi madarat céloztam meg, amelyet történetesen, már a fényképezőn keresztül méricskéltem...

Nagy kócsag (Egretta alba)

A napot, ill. a kirándulást még nem akartam befejezni, így átnéztem Szélmezőre is... 

Egy kép - egy történet... 2.

Fekete kökörcsin

A Fenyőfői ősfenyvesbe tettünk egy rövid kirándulást. A falu felől behajtva a védett területre, egy kisebb száraz dolomit-lejtősztyeprétre érünk. Az erdeifenyővel körülzárt rét, több szárazságtűrő növénynek ad otthont: magyar szegfű, mezei zsálya, varjúhajfajok és a fekete kökörcsin.
Próbáltam megörökíteni ezt a furcsa növényt. A lefelé lógó virágzat miatt ezt a perspektívát választottam...

Csabrendek

2013. 08. 11.

Csabrendeki kiruccanás

A hétvégén ellátogattam Rendek're, hála - egykori - oszt.társamnak Balázsnak! Az eredeti program szerint a hangsúly a kikapcsolódáson, és a bulikon lett volna; pontosabban így is volt, csak a két este közé beiktattunk egy kirándulást is!
Szóval vasárnap délelőtt körülnéztünk a közeli hegyen, sétáltunk pár levezető km-t a hajnali szórakozás után, egy kis hegyi' levegő mindig jót tesz!
Balázs először megmutatott egy eléggé kísértetiesnek ható temetőt. A hegyoldalban fekvő sírok érdekes látványt nyújtanak, körbe néztünk, pár képet készítettem. (Így nappal, verőfényes napsütésben nem látszott olyan hátborzongatónak, de gondolom ez az érzés koromsötétben picit más...)

A temetői sétát befejezve, Sümeg irányba fordultunk. A hegyi-erdei úton, fel-alá mászkálva; közben be-benézve az erdő rejtett zugaiba, pár képet készítettem:

Barátcinege (Parus palustris)

                   Nagy fakopáncs tojó (Dedrocopos major)                                                   Fényjáték...      

Félig megkerülve a hegyet, Sümeg mellé értünk. Az útról gyönyörű panoráma-kilátás, igazi felemelő hangulat... Kimerítően körbekémlelve a terepet, egy magasabb kiszökellést, egy kisebb tisztás céloztunk meg a hegy felsőbb szakaszán. Pár szúrós bozóton átmászva, pár gyíkot-szöcskét felriasztva azért felértünk a kiszemelt helyre. Innen lehetett legjobban fotózni a várat, jó-pár kép erejéig tehát várakoztunk.

A képek elkészülte után lecsúszkáltunk a hegyoldalon, vissza az útra, ahonnan jöttünk. Az úton azonban átmenő forgalom is akadt, és mivel nem volt túl sietős a dolog portrézáshoz fogtam: forgattuk szegény párát ide-oda:

Szarvasbogár nőstény (Lucanus cervus)

Kiérve az erdőből, tökéletes rálátás nyílik Csabrendekre. Gyakorlatilag a pincesoron haladtunk keresztül, és hát az egész medencét beláttuk. Mikor a távolság megfelelő volt, megkértem Balázst, mutasson már pár rendeki-hírességet: templom, iskola, foci-pálya, ismerősök háza...
A bámészkodás közben, én ugyancsak figyeltem a  légteret, hátha beszáll valami érdekes faj is. Hát így is lett. Kezdetben két hollóra vetettem szemet, szépen köröztek a szőlő-sorok fölött, hangos károgással rótták díszköreiket. A következő pillanatban a fejünk felől egy ölyv érkezett, meglehetősen alacsonyan. Gyorsan megkerestem a keresőben, csak kattogtak a tükörfelcsapások'. Nem sietett, ahogy repült három kört tett felettünk.
Távozása után gyorsan visszanézetem a képeket, milyen ölyv is lehetett. Darázsölyvre tippeltem, bár ha ez igaz - utólag bebizonyosodott -  első találkozásom Csabrendeken esett ezzel a ritka ragadozó-madárral. Még visszatértem a hollók fotózására, de a Balázs kérdéssel fordult hozzám: "Mi az a pont, ott mellettük?" Megdöbbenve láttam, egy öreg rétisas termikelt a hollók felett, eszméletlen magasságban...

Holló (Corvus corax)

Darázsölyv hím (Pernis apivorus)

Rétisas (Haliaeetus albicilla)

Végül rengeteg élményt, és pláne fotót köszönhetek a Rendeki' vidéknek; és természetesen a Balázsnak is...

A jót, a hasznossal...

2013. 08. 09.

Kupi erdő-Kispodárpuszta

Először Kup közelében néztünk körül nagybátyámmal, illetve összekötöttük a jót, a hasznossal. Ugyanis az egyetemre készülve növénygyűjtő lettem, legalábbis próbálkoztam. Persze a begyűjtött tizen-egynéhány ág mellett a fényképezőt is szorgalmasan cipeltem  a vállamon (pontosabban a növényhordár a Józsi volt, utólag is köszönet érte!).
A Tallós Pál tanösvény kis körét céloztuk meg, bár a szárazság még a kiszáradt patak parton is érezhető volt. Próbáltam több képet is készíteni, de ezek a gyors röptű, rikácsoló szajkók; a bujkáló barátcinegék; éles szemű fekete, és énekes rigók nem igazán hagyták magukat...
Gondosan kitervelve az útitervet, erdészeti térképpel a kezembe elmentünk egy másik erdőrészbe. Itt is tettünk egy rövid sétát, és mikor visszaértünk a kocsihoz fogadóbizottságunk is akadt:

 Őzbak (Capreolus capreolus)

Vakaródzó rönk + nyalósó-tartó

A sikeres körök után átmentünk a Nyárád-Dáka között elterülő Kispodárpusztai-víztározóhoz. A tavat könnyen meg lehet közelíteni, főleg NY-felől. A két közelben lévő falut, pontosabban a Dákáról kivezető utat és Nyárádot egy újonnan megcsinált aszfalt út köti össze. Itt leparkoltunk, és bebaktattunk a tóhoz. Immár öten. Egy madarász-vadász "kolléga", és 2 kutyája. A barátságos beszélgetés közben több minden újat megtudtunk a tóról, bár a beszélgetés félúton megszakadt: pár fiatal srác jelent meg egy terepjáróval és egy jet-skivel...

Hát ebből túl nagy madarászat már nem lesz...

Végül készült pár értékelhető kép, miközben "felszántották" a tavat. A tó leeresztő csatornájában, és a zsilipnél mutatkozott meg néhány érdekes faj:

Billegetőcankó (Actitis hypoleucos)

Törpegém hím (Ixobrychus minutus)

Nézelődő...

És egy felismerhetőbb' látkép...csak más időpontban készült: 

Egy kép - egy történet... 1.

Medvehagymás

Új gondolat fogalmazódott meg bennem... Arra gondoltam létrehozok egy olyan "Címkét", melyben a kezdeti fotós próbálkozásoké lesz a főszerep.
Szóval egy rövid ismertetéssel kezdeném:
2005, megkaptam az első "komolyabb" fényképezőgépemet. Egy Sony DSC-W80 kompakt fényképezőt. Természetesen fokozatosan kitanulgattam a lehetőségeket, így az automata módoktól, a teljesen manuális módokig eljutottam (persze, csak amit a gép engedett). Egyre jobban vágytam egy jobb, komolyabb gépre.
Azonban a közel 8 év alatt egy megbízható, mindig kéznél levő útitársnak bizonyult ez a kis kompakt. Mindenhová magammal vittem, és ahol lehetett, természetesen képeket is készítettem.
Ezekkel a bejegyzésekkel szeretnék emléket állítani a szívemhez nőtt fényképezőmnek, amely  általában ma már csak a fiókban nyugszik, nem kísér el barangolásaim során...
Az ebben a témakörben bejegyzésre kerülő képeket tehát a fent említett Sony-val készítettem; ám ugyanolyan büszke vagyok rájuk, mit a mostaniakra!

Az első "komolyabb" természetfotómról már beszámoltam, megpróbálok időrendben, a szebb képekből kiemelni néhányat...magától értetődően néhány gondolattal, amelyek a kép készítése közben az Élmények Hosszú Sorozatát' bővítették...

Családi kirándulás májusban, a Bakonyban. Az Odvaskői-barlangot kerestük fel, melyet a Bakonybéli útról a Boroszlán tanösvény lépcsőin baktatva lehet elérni. Felfelé kapaszkodva már érezhetően "fokhagyma" illat terjengett a levegőben. A jó-pár esztendőt megért bükkfák alatt szemgyönyörködtető látvány fogadott minket: körös-körül medvehagyma. Kerestem egy alkalmas helyet, beállítottam a gépet, és exponáltam...