Téli vendégek

2019. 02. 03.

Hattyúk és vadlibák 

A téli hideg idő beköszöntével sokunknak a vadlibák jutnak eszünkbe. Az október-november tájékán hozzánk telelni érkező vadlibák egészen február-márciusig kitartanak, persze csak ha van elegendő táplálék a telelőterületeiken. A Marcal-medencében inkább januártól számítunk az északi vándorok megérkezésére. A kukoricatarlók, gabonavetések és repcetáblák kitűnő táplálékforrásai a madaraknak. A vadlibák mellett gyakran hattyúkat is találhatunk a földeken. Jórészt szintén északról érkező jószágok ezek, melyek gyakran több százas csapatokat alkotnak egy-egy ilyen táplálkozóhelyen. Érdemes körbenézni köztük, hiszen mind találkozhatunk ritka fajokkal, mind színes láb- és nyakgyűrűvel jelölt egyedekkel is.
Nekem szerencsém volt, így fényképekkel és élménybeszámolóval is alátámaszthatom a fent leírt epilógust.
A vasárnapi napot a terepnek szántam a Marcal-medencében. A szokásos útvonalon közelítve vettem észre a repcetáblán ácsorgó, és táplálkozó madarakat. Gyorsan rájuk pillantottam spektívvel, és a nyári ludak után egy sárga csőrű hattyút nézegettem. Kétségtelen 1 énekes hattyú. Gyors tervezgetés, és már úton is voltam a kezemben mindenféle eszközzel, hogy a madarak közelébe férkőzzem. Megreptetni semmiképpen sem akartam a társaságot, így egy nagy kört leírva, egy fasorban helyezkedtem el. Előttem az 50 bütykös hattyú, köztük az 1 énekes'; valamint 3000 vadliba, melyek folyamatosan repkedtek körülöttem. A csapat majdnem teljessége nagy lilik volt, köztök kb. 50 nyári lúd, és 2 vetési ludat szúrtam ki. Felettem szálltak oda, s vissza a csapatok; de természetes én kitüntetett figyelemben részesítettem a sárga csőrű' hattyút. Békésen legelészett bütykös' társaival, remek alkalmat adva a megfigyeléséhez. Ugyan egyszer tett egy kört a bütykös-had' fele, de amily hirtelen felszálltak, ugyanúgy pihentek meg újra. Az elmerült spektívezést az is bizonyítja, hogy későn vettem észre/pontosabban alig vettem észre a tőlem alig 30 méterre ácsorgó őz-bandát. Igyekezni kellett a fényképezéssel. Bő 2 óra nézelődés után, indultam a következő állomásomra, a Csabi által szervezett II. Téli madártani sétára...

Énekes hattyú (Cygnus cygnus)

Nyári lúd (Anser anser)

Nagy lilik (Anser albifrons)

Bütykös hattyú (Cygnus olor)

Európai őz (Capreolus capreolus)

Nagypiriten gyülekezett a Csabi által vezetett csapat, majd ameddig az időjárás engedte sétáltunk egy kört. Tőkés récék, bütykös hattyúk, nagy kócsagok; átreppenő nyári ludak és nagy lilikek jelentették a nézelődni valót. Egy népesebb fenyőrigó csapat, 1 csippanó' réti pityer, valamint 1 gyors szárnycsapásokkal K-nek tartó rétisas színesítette tovább a fajlistát. Talán én legjobban a túra során az eső előtt összeverődő 12 kékes rétihéjának örültem meg. A rétihéják gyakran éjszakáznak közösen egy alkalmas területen, hamvas'oknál már többször megfigyeltem. De kékes' csoportosulást eddig nem láthattam. Érdekes élmény nyújtott az esőben imbolygó madarak látványa...

Egerészölyv (Buteo buteo)

Sordély (Emberiza calandra)

Januári körök

2019. 01. 25/26/29.

Januári kiruccanások 

Gyorsan eltelt a január, nem igazán sikerült túl sok időt szánnom a terepi napokra. Azért a havas, téli hangulatokból pár órás kiruccanásokat sikerült elcsípnem.
Nemesszalók és Külsővat között egy 1000-1500as vadlúd csapatba botlottam. A hideg, szeles idő ellenére - a lehetőségekhez képest - átnéztem a táplálkozó csapatot, melyben a nagy lilikek mellett pár példány nyári és vetési lúd került csak a spektívem elé.
A főút túl oldalán is nézelődtem egy másik alkalommal. A lucernatáblán egerészölyvek, 1 gatyás ölyv, kékes rétihéják, vörös vércsék vadászgattak. Ugyan nem voltak túl közel, de a napos idő szép lehetőséget adott a nézelődésre. A ragadozókon kívül egy nagy, legalább 2000es egyedszámú vetési varjú-csóka csapat keresgélt a kaszálón...

Vadlibák

Vetési varjú (Corvus frugilegus)

Egerészölyv (Buteo buteo)

A Nikinél töltött hétvégén pedig két rövidebb sétát tettünk. Az egyik alkalommal Sitke határában néztünk körül, majd Sárvár felé vettük az irányt. Ekkor összességében túl sok mindennel nem találkoztunk; jópár egerészölyv, pár vörös vércse, rengeteg holló, egy kisebb csapat kenderike-erdei pinty csapat kerülhetett fel a listára. Talán a legjobb megfigyelés a Rába mentén átrepülő 1 öreg rétisas volt.
Másnap egy nagyobb erdőfoltot sétáltunk körbe. Sárgafejű királykák, szén-, kék és barátcinegék keresgéltek az erdei fenyveses foltokban; a kőrisek terméseit süvöltők majszolták'. Sikerült lencsevégre kapni egy legelésző őzbakot; valamint pár fészket is felfedeztünk. Egy régi hollófészken, valamint érdekességként egy mókusfészken akadt meg a szemünk.

Kenderike (Carduelis cannabina)

Őz bak (Capreolus capreolus)

Hollófészek

Mókusfészek

Ragadozók nyomában

2019. 01. 12.

Sas-szinkron 

Évente megrendezik az Országos sas-szinkront, melynek célja a Magyarországon január-február hónapokban tartózkodó ragadozómadarak felmérése. Nikivel mi is próbáltuk kivenni részünket a programból, már amennyire az idő engedte. Először a Nagypirit melletti részeken néztünk körül. Sajnos nem láttunk sem ragadozó madarat, sem bármi más érdekességet. Pár nyári lúd keresgélt a megfagyott réteken, a távolban kb. 200 vadliba emelkedett fel a magasba. Dolmányos és vetési varjak kutattak élelem után a földeken, pár fenyőrigó rebbent arrább. A sétálgatás után hazafelé vettük az irányt. Út közben Külsővat környékén táplálkozott 22 bütykös hattyú egy repcetáblán, illetve a Nemesszalók határában lévő lucernaföldön vadászgatott több ragadozómadár. Körbespektívezve a madarakat végül 50 egerészölyvet, 6 kékes rétihéját és 2 vörös vércsét figyelhettünk meg.

Mezei veréb (Passer montanus)

Kékes rétihéja (Circus cíaneus)

Egerészölyv (Buteo buteo)

Emlékek 2018-ban

2019. 01. 05.

2018-as emlékek: réti fülesbagoly 

Az év végén mindig összegezni szoktam, mik történtek velem madarászati szempontból. Ez idén sem történhetett másképp. 85 napot töltöttem terepen, elég sok élményben volt részem. Természetesen a madárfajokra fókuszáltam, és így már a látott fajaim száma 239. 14 új madárfajt hozott számomra a 2018-as év: macskabagoly, északi búvár, nílusi lúd, kis póling, temmnick-partfutó, fehérszárnyú szerkő, kígyászölyv, túzok, szalakóta, székicsér, kis őrgébics, pehelyréce, csüllő és fenyőszajkó.
Azonban nem feledkezhetem meg egy-egy emlékezetes találkozásról a réti fülesbaglyokkal. Két alkalommal is összefutottunk a Marcal-medencében.
Az első találkozás még márciusban történt, miközben a Marcal-elöntéseken récéket figyelgettünk Nikivel és Kaufman Gabival. A látótérbe besiklott egy réti fülesbagoly. Pár képkocka erejéig tűrte a fényképezést:

Májusban ismét madarászkodás közben állt mellém a szerencse. Egy magaslesen való nézelődéskor tűnt fel a környező réteken egy vadászgató példány. Sokáig sikerült megfigyelnem e kecses ragadozót miközben pásztázta a rétet zsákmányra lesve. Annyira elmélyedt a táplálékszerzésben, hogy egyik alkalommal a lestől pár méterre fordult csak el. Emlékezetes pillanat!