Május elseje - madarásszunk

A munka ünnepén, mely épp vasárnapra esett egyedül indultam neki egy kiszemelt Marcal-rétnek. A kocsit a tagúton hagyva sétálgattam a szerencsére gumicsizmás területen: az esőzéseknek hála a mélyebb fekvésű területek feltöltődtek vízzel. Mondjuk a kirándulás végét is egy zivatar jelentette.
Szóval már a kocsizás közepette madarászkodtam, azaz nézegettem a Marcal-medence fehér gólya fészkeit, szerencsére több olyan faluban is kotlanak a madarak, melyek régóta üresen álltak. A rétre érve ragadozómadarak tűntek fel a szürkés égen. Egerészölyv pár termikelget felfelé, kabasólymok vadászgatnak a repülő rovarokra. 1 hím vörös vércse csap le a legelőre, egy-két mezei tücsköt sikeresen el is ejt. Barna rétihéja pár építi fészkét az egyik nádfoltban, a távolban 2 hamvas rétihéja hím nászolgat egymásnak: ezzel próbálják a tojókat magukhoz csalogatni. Fürj pity-palaty'ja hallatszik a magas fűből, kakukkok repkednek ide-oda. Sárga billegetők, rozsdás és cigánycsukok, foltos nádiposzáták, nádi és réti tücsökmadarak strófáitól hangos a vidék. Szép, marcalos' hangulat... Ráadásul egy új helyen akadtam össze agárkosborral, errefelé nem túl gyakori.