2021. 09. 12.
Kispodárpusztai limikóla-nézőben
Napsütéses, szélcsendes korai őszi időjárás volt szeptember 12-én, vasárnap. Nikivel késő délután egy kis kirándulásra gondoltunk, mint kikapcsolódás. Persze a madaraktól nem szerettünk volna eltávolodni, így a Dáka határában lévő halastóhoz indultunk.
Az idei évben a halastavat leeresztették és nem is töltődött vissza vízzel. Ennek következtében az őszi madárvonulás ígéretes pihenő- és táplálkozóhelyének bizonyulhat a meder. Ezt a helyszínen látott madarak is megerősítették. Sok limikólát spektívezhettünk meg, nézzük sorba a fajokat. Legnagyobb példányszámban a bíbicek, no meg az iszapban turkáló' sárszalonkák voltak; mindkét faj ~75 egyeddel képviseltette magát. 30 füstös cankó és 15 szürke cankó jelentette a nagyobb cankóféléket. Réti cankóból 15 példányt számláltunk meg. 1 pajzsoscankó, 1 nagy goda, 1 kis lile és 4 havasi partfutó tűnt fel a többi szárnyas jószág' közt. Legjobban 1 fiatal kőforgatónak örültünk. Talán a "legidegesebb" madár volt a fövenyen, sokat rebbent arrább, de szerencsénkre többször a távcsövek, no meg néha az objektív előtt is feltűnt.
A limikólákon túl 20 dankasirály, és legalább 40 barázdabillegető használta még a tómedret. A nagy kócsagok és szürke gémek közt a kisebb termetű kis kócsag 3 példánya is fehérlett. A termikelő madarak közt 6 fekete gólya került fölénk. Bíztunk benne, hogy leszállnak a mederbe táplálkozni, de az ottlétünk alatt ez nem következett be.
És ha már a termikenél tartunk kihagyhatatlanok a ragadozómadarak. Több mint 10 egerészölyv, 2 barna rétihéja és 3 rétisas is feljegyzésre került a listánkra.
17:00 óra elteltével visszasétáltunk a kocsihoz, majd hazaindultunk. Limikóláztunk egyet a Marcal-medencében. Nem jellemző annyira mifelénk....
Az idei évben a halastavat leeresztették és nem is töltődött vissza vízzel. Ennek következtében az őszi madárvonulás ígéretes pihenő- és táplálkozóhelyének bizonyulhat a meder. Ezt a helyszínen látott madarak is megerősítették. Sok limikólát spektívezhettünk meg, nézzük sorba a fajokat. Legnagyobb példányszámban a bíbicek, no meg az iszapban turkáló' sárszalonkák voltak; mindkét faj ~75 egyeddel képviseltette magát. 30 füstös cankó és 15 szürke cankó jelentette a nagyobb cankóféléket. Réti cankóból 15 példányt számláltunk meg. 1 pajzsoscankó, 1 nagy goda, 1 kis lile és 4 havasi partfutó tűnt fel a többi szárnyas jószág' közt. Legjobban 1 fiatal kőforgatónak örültünk. Talán a "legidegesebb" madár volt a fövenyen, sokat rebbent arrább, de szerencsénkre többször a távcsövek, no meg néha az objektív előtt is feltűnt.
A limikólákon túl 20 dankasirály, és legalább 40 barázdabillegető használta még a tómedret. A nagy kócsagok és szürke gémek közt a kisebb termetű kis kócsag 3 példánya is fehérlett. A termikelő madarak közt 6 fekete gólya került fölénk. Bíztunk benne, hogy leszállnak a mederbe táplálkozni, de az ottlétünk alatt ez nem következett be.
És ha már a termikenél tartunk kihagyhatatlanok a ragadozómadarak. Több mint 10 egerészölyv, 2 barna rétihéja és 3 rétisas is feljegyzésre került a listánkra.
17:00 óra elteltével visszasétáltunk a kocsihoz, majd hazaindultunk. Limikóláztunk egyet a Marcal-medencében. Nem jellemző annyira mifelénk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése