Hamvas rétihéja Tábor - 2021

 2021. 05. 22-24.

XIV. Marcal-medencei Hamvas rétihéja Tábor

"Szokásos" pünkösd hétvége. Kora nyári időjárás, záporokkal, zivatorokkal tarkított Hamvas rétihéja tábor. A tradicionális, immáron 14. alkalommal megrendezett Marcal-medencei felderítő-tábor. A törzsgyökeresek a három nap folyamán Peti, Zsolt és jómagam voltunk; egy-egy napra kiegészülve Zolival, Balázzsal és Szandrával. A medence közel 5000 hektárja ismét alaposan távcsöveink elé került, bár sajnos kevés hamvas rétihéjával találkoztunk idén.
Akkor kezdeném is a hamvas'okkal. Kb. 11 potenciális egykori fészkelőhelyet figyelgettünk min. 3 órán keresztül. Sajnos a 3 nap végére csupán 2 helyen regisztráltunk fészkelést, vagy fészkelésre utaló jelet. 3 fészkelő és 1 még fészkelés előtt álló párt sikerült megfigyelnünk. 1 szoliter, azaz magányos párt; valamint egy kolóniás: 2+1 párból álló populációt.
Érdekességként egy személyes élményt (annak ellenére, hogy a tábor során csak az én(!?) megfigyelőhelyeimen volt hamvas rétihéja) mesélnék el. A szoliter pár megfigyelése során történt a dolog. Az első napon elfoglaltam megfigyelőhelyemet, mikor 14:00 óra magasságában zsákmánnyal érkezett a hím, majd a foodpass után a tojó egyből a fészekre huppant vissza. A gyors események, valamint a távolság miatt nem sikerült rögtön konkretizálni a sásos élőhelyen a fészek helyét. Elkezdődött a várakozás. Ezt egészen 19:00-ig bírtam', majd 5 óra elteltével csatlakoztam a már sátrakat állító barátaimhoz. Másnap reggel más megfigyelőpontból, de ismételten kint ültem a tegnap félbehagyott' revírnél. 1,5 óra zivatarrrokkal megtűzdelt megfigyelést követve végül sikerült konkretizálni a fészek helyét, ezzel talán megvédve azt a kikaszálástól. Tehát a 3 óra hosszat tartó megfigyelés "elegendősége" ismét vitatottá vált.
De lássunk pár képet a hamvas rétihéjákról:

megfigyelőpont

hamvasos'ok a távolban

Hamvas rétihéja (Circus pygarcus)

A kiülések során több érdekes megfigyelést is tettünk, valamint szemet - és remélhetőleg fényképezőgépet - gyönyörködtető élmény részesei is lehettünk. Próbáljunk szemezgetni belőlük:
A medencében pár éve költ már egy rétisas pár. 1 kifejlett rétisas suhant át nagy sebességgel mellettünk, ekkor még nem tudtuk, hogy az erősen vedlett példány nem a medencei-pár tagja. A fészkelőhely környékéről gyorsan előkerült az egyik helyi madár, hogy kiszorítsa a riválist a revírből.

Rétisas (Haliaeetus albicilla)

A ragadozómadarak házatáján több Marcal-menti fészkelő is akad. Leggyakrabban a barna rétihéjákkal találkoztuk. Becslésem szerint közel 20-30 pár költhet  a medence nádasaiban. A hamvasok' megfigyelése közben gyakran fotótávolságban tűntek fel. Hol a vadászgatásuk közben, hol a táplálékátadás pillanatában figyelhettük meg ezeket a ragadozókat.
Talán a második sikeres faj (de a pontos revírszám ismerete nélkül akár az első is lehet) a vörös vércse. Mind a mesterséges költőládákban, mind a természetes fészkekben megfigyeltünk fészkelő példányokat. Végül a medencei fészkelőket a kabasólymokkal zárnám, mint ragadozók. 2 fészket is sikerült regisztrálni. Gyors, kecses, szép sólyomfélék.
A bejegyzés eme fejezetében még a darázsölyveket, valamint kék vércséket kell megemlítenem. Mindkét faj pár példányát sikerült felfedezni. Vagy felettünk húztak' át magasan, vagy éppen a rovarokra vadásztak földközelben.

Barna rétihéja (Circus aeruginosus)

Kék vércse (Falco vespertinus)

Kabasólyom (Falco subbuteo)

Énekesek. Nádi-, réti énekesek. Az élőhelynek megfelelőn mindenfelé hallatták hangjukat. Ugyan nem mindig olyan jó fotóalanyok, mint szólisták; de ha engedték' az fényképezést természetesen lencsevégre kerültek. Pár érdekesebb faj felsorolás szinten: partifecske, sárga billegető, fülemüle, kékbegy, rozsdás csuk, cigánycsuk, nádi-, berki-, réti tücsökmadár.

Soroljuk még közéjük az este beálltával pirregő' lappantyút, a homokos területeken előkerülő búbosbankát.

Mezei poszáta (Sylvia communis)

Búbosbanka (Upupa epops)

Ha nagyobb tavak, vagy éppen belvízfoltok mentén nézelődtünk előkerültek az ilyen élőhelyekhez kötődő szárnyasok is. A nyári ludak már-már anyányi fiókáikat vezetgetik legelészésük közben; a récefélék több fajai is előkerült. Tőkés récék, böjti récék, üstökös récék, cigányrécék. Búbos vöcsök úszott túl közel' a fotóshoz; a gázlómadarak nem mindig voltak ilyenek. A Marcal fehér gólyái ugyan többször előkerültek, mint fekete társaik, ennek ellenére 2 fekete gólyát is meglátcsöveztünk'. Bakcsó kiáltotta meg egyik este a tábortüzet, vörös és szürke gémek, nagy kócsagok repkedtek lassú szárnycsapásokkal.  Küszvágó csér jellegzetes reptére figyeltünk fel egy bányató felett. "Vízimadarak".

Tőkés réce (Anas platyrhynchos)

Fehér gólya (Ciconia ciconia)

Búbos vöcsök (Podiceps cristatus)

Végül a "maradék". Persze nem lekicsinylő jelző, de vegyük sorra az élményeket amik még maradtak.

Esti pitymallat rajzolódott már ki az égbolton, a tábortűz fénye színesítette a lápot. Élénk, már-már ijesztő rikácsolás: 1 gyöngybagoly kiáltott ránk. Másik bagolyfajunk is megörvendeztetett minket, az aranyórába vadászgató erdei fülesbagoly. Őzek sokasága legelészett körülöttünk, néha a mezőgazdasági területeken, néha a természetes növényzetben. Ha a megfigyelés során közelebbről is szemügyre vette az ember a növényeket, több látványos példánnyal is találkozhatott:

Európai őz (Capreolus capreolus)

Erdei fülesbagoly (Asio otus)

Mocsári kutyatej (Euphorbia palustris)

Fekete nadálytő (Symphytum officinale)

Mocsári nőszirom (Iris pseudacorus)

Pünkösd hétfővel végül lezárult a XIV. Marcal-medencei Hamvas rétihéja Tábor, mely során ismét sok élménnyel, de legalább ugyanannyi megválaszolatlan kérdéssel folytatjuk munkánkat a hamvas rétihéják érdekében.