2017. február 27., hétfő

Nagyacsád

2017. 02. 25.

Nagyacsád környékén

Hosszas kihagyás után sikerült kiszabadulnom a természetbe. A mamánál töltött szombaton, délelőtt és délután is kirándultam egyet.
Délelőtt a Kis-Séd környékén sétálgattam. A napsütéses, tavaszias időben öröm volt; bár őszintén megvallva túl sok élőlénnyel nem találkoztam. 3 egerészölyv keringett a magasban, revírt foglaltak; ugyanúgy, mint az a 4-5 mezei pacsirta, melynek trilláitól' éledt meg a patak mente. A távolban bíbicek és seregélyek röpködtek; a falu felett 30 vetési varjú rótta a köröket. A bokorsorokban még bandáznak a citromsármányok és a mezei verebek. De természetes a télről sem lehet elfeledkezni. 1 nagy őrgébics vadászgatott az egyik lucernatarlón, egy villanyvezetéket kinézve megfigyelőpontjául. Meglehetősen közel engedett magához:

Mezei veréb (Passer montanus)

Nagy őrgébics (Lanius excubitor)

Következett a délután. A vasútig sétáltam el, no meg vissza. A vetési varjak még mindig a levegőben voltak, de melléjük a vetések környékén dolmányos varjak társultak. A "Takácsi utat" szegélyező nádasban nádi sármányok, mezei verebek, citromsármányok, kék és széncinegék forgolódtak. A szántók közepén őzek élvezték a Nap által felmelegített bakhátakat; közel 50 egyedet számláltam meg a kiruccanás során.
Legkedvesebb madaraim megint az őszapók lettek. Két alkalommal 2 párral, ill. egy 8 egyedes csapattal találkoztam. Mindig meglepnek bizalmasságukkal, mozgékonyságukkal. A megfigyelés során a tiszta fehér fejű, Észak-Európai alfajjal, ill. a sötét szemöldöksávval rendelkező Közép-Európai alfajjal is találkoztam.

Széncinege (Parus major)

Őszapó (Aegithalos caudatus)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése